Dabronc

Weboldal

A szláv a dobry \\\"jó\\\" szóból képzett szláv személynév. Bár a helység neve szláv eredetet sugall, mégis ősi, magyar kultúr-tájon terül el hazánk legnyugatibb részének egyik kedves, jellegzetes falva Dabronc. Történetében fényes és tragikus időszakok egyaránt fellelhetők. A török hódoltság ellen szinte állandó pusztításnak, zaklatásnak kitett határvidék hosszú évtizedekig néptelen, majd nagy hatalmú, a magyar történelemben kulcsfontosságú családok: Batthyányiak, Széchenyiek birtokába kerül. A szomszédos Ötövösön a falu templomát eredeti Dorfmeister-freskó díszíti, s a mintagazdaságot szervező nevezetes család kastélyában töltötte életének nagy részét a költő, Kisfaludy Sándor múzsája, Szegedy Róza. A falu történetében legkorábbi szakaszában is találkozhatunk figyelemre méltó jelenségekkel. Már 1198-ban írott forrás emlékezik meg a községről, mint a nagy hírre emelkedett Türje nemzetség szállásbirtokáról. A következő században e nemzetség legkiválóbb tagja, Türje Dénes, IV. Béla király ifjúkori barátja, a muhi vereség után egyike a király megmentőinek. Érdemei elismeréseként először szlavón bán, majd 1246-ban Magyarország nádora, s ő alapítja Türjén a nemzetség monostorát. Dabronc – legalábbis részben – az apátság birtoka lett. A helység sorsáról csak a XVI. századtól kezdve találunk fontosabb adatokat. 1532-ben a Nagy Szulejmán vezette hatalmas török hadsereg portyázói ezt a látszólag eldugott Marcal menti települést is pusztítják, bár a XVI. század végéig nem sikerül elfoglalniuk. Súlyos csapást jelentett a térségnek Kanizsa várának, a magyar végvárrendszer délnyugati bástyájának 1600-as eleste. A török portyázók ezután pusztasággá züllesztették ezt a szép magyar tájat. Valamikorra ez idő tájt a falu népe is megsokallta az állandó fenyegetést, s részben a sümegi vár környékén, részben egyéb falvakban keresett és talált menedéket. Hasonló utat járt be az immáron Dabronccal összeolvadt Ötvös puszta is. Eredete ugyancsak az Árpád-korba nyúlik vissza, szintén a Türje nemzetség birtoka. A török időkben elnéptelenedik, s csak a XVIII. században népesül be újra.Rövid idő alatt figyelemre méltó fejlődésnek indul az inkább uradalmaknak, semmint községnek tekinthető helység. A Szegedy család mintagazdasága és kastélya, továbbá a Széchenyi kastély a század második felében épül, s ugyanerre tehető a pompás barokk műemléktemplom építése is. Dabronc község is a szabadságharc után népesül be újra. A lakosság száma fokozatosan gyarapodik, ám az 1940-es évek óta csökkenő tendenciát mutat.